GENEZIS
A Genesis szó az ógörög nyelvből ered, jelentése születés, eredet vagy teremtés. Azért választottuk ennek a táncestnek ezt a címet, mert egy új projekt kezdetét jelképezi.
Ez az első alkalom ugyanis, hogy három tehetséges táncosunk, Fernando Hernández, Juhász Kristóf és Valerio Zaffalon – a Gradient Kortárs Balett Debrecen teljes társulatának részvételével – saját koreográfiát alkot, kreativitásukat kibontakoztatva különböző világokat tár fel a nézők előtt.
A genezis sokban hasonlít magára a koreográfia művészetére is — minden egy szikrával kezdődik, egy ötlettel, amely hirtelen formát ölt, és az alkotó mesterségének köszönhetően testet ölt.
Táncos-koreográfusaink így foglalták össze röviden, saját címmel ellátva a produkcióval kapcsolatos törekvéseiket:
Egy intim önarckép – Fernando Hernández
Az Egy intim önarckép a személyiség, a sebezhetőség és az átalakulás szűretlen felfedezése a mozgáson keresztül. Nem csupán egy előadás, hanem kitárulkozás — egy nyers és őszinte önfelajánlkozás.
Ez a darab nem a láthatóságról szól, hanem az érezhetőségről. Egy zsigeri párbeszéd — meghívás arra, hogy tanúi legyünk, bekapcsolódjunk, és felismerjük önmagunkat a másik szűretlen emberségében.
Zabolátlan lovaim – Juhász Kristóf
A Zabolátlan lovaim a magyar néptánc ősi erejét és a kortárs tánc szabadságát ötvözi. A Kárpát-medence népzenéje lüktető alapot ad a mozgásnak, amely egyszerre merít a múltból és a jelenből. A muzsika kiszabadít valamit az emberből – valamit, ami elönti, megfékezhetetlen, és talán nem is kell megszelídíteni.
Flesh 1.0 – Valerio Zaffalon
Egy posztapokaliptikus, szörnyűséges világban játszódik a Flesh 1.0, amely egy átalakulás kezdetét jelöli. Egy utazás, amely során a szereplők „felnyitják” saját bőrüket, és megmutatják, mi rejlik bennük – azt, ami szabad szemmel nem látható, és túl ijesztő ahhoz, hogy a felszínre kerüljön.
Reccsenő csontok, nedves és ragacsos vér, a bőr nélküli test izomgörcsei – ezek az elemek adják az alkotói folyamat és a mozgásvilág alapját.
Ezek az emberszerű lények egy új valósághoz próbálnak alkalmazkodni – egy olyanhoz, amely mélyen kényelmetlen és talán fizikailag is fájdalmas. Mégis, a túlélés iránti vágyuk vezeti őket ezen az úton, amelyet evolúciónak, egy új világba való átmenetnek nevezhetünk.
Ebben az anatómiai utazásban a történetnek kétféle kimenetele lehet: az egyikben a szereplők kétségbeesetten próbálják visszavarrni saját bőrüket, a másikban pedig megtanulják, hogyan alkalmazkodjanak új, kitárulkozott természetükhöz.
