Vámos László

1950-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán, rögtön azután 1952-ig a budapesti Nemzeti Színház rendezője, majd 1955-ig a debreceni Csokonai Nemzeti Színház főrendezője volt. Elhivatottságáról, művészi nagyságáról talán a pályatársai róla alkotott véleménye árul el a legtöbbet.  Bessenyei Ferenc így nyilatkozott róla: „Megteremtette a magyar drámának azt a színvonalát, amely mércéül kell szolgáljon minden darab színrevitelénél Magyarországon.” Huszti Péter a következő szavakkal éltette: „Színháza akár prózai volt, akár zenés, Pesten, vagy vidéken, színész-színház volt. Velünk csinálta, belőlünk csinálta. Nagyszerű színészek seregét nevelte fel, hozta sztárhelyzetbe, s amíg lehetősége volt rá, nem engedte el a kezüket. Szinte valamennyiünknek tanára volt, nemcsak a főiskolán, hanem azután is, a nagybetűs életben.” Petrovics Emil pedig így emlékezett meg róla: „Színházország díszpolgára volt Vámos László tanár úr, minden színész, kellékes, ügyelő és zeneművész barátja.”