Azt talán kevesen tudják Szendrő Józsefről, hogy amellett, hogy 1958 és 1960 között a Csokonai Színházat igazgatta, az ő nevéhez fűződik a budapesti József Attila Színház megalapítása is. Pedig nem volt könnyű élete: a II. világháborúban nemcsak a frontra, de szovjet hadifogságba is került. Innen hazatérve azonban csak a színháznak és a színpadnak élt. Több „szerepben” is támogatta a teátrumi életet: drámákat fordított, többek között Osztrovszkij: Erdő, Leonyid Zorin: Varsói melódia, Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek című darabját. Rendezett, például Csiky Gergely Nagymamáját vagy Shakespeare Rómeó és Júliáját, és ő maga is sokat játszott, példának okáért a fent említett műfordításaiból készült előadásokban. Igazgatóként a fiatal tehetségek felfedezését prioritásként kezelte, többek között Hofi Gézával is ő kötött először szerződést.
Szendrő József
Jászai Mari-díjas színművész