Bár a középiskola elvégzésekor még egyértelműen irodalmi pályára készült – egy József Attila-szavalóverseny megnyerése után a bölcsészkar felé vette volna az irányt –, az élet mégis úgy hozta, hogy a kedvenc verseit addig már megzenésítő, akkor már debreceni fiatalember érettségi után a Zeneakadémiára jelentkezett. „Másodéves lehettem, amikor egy véletlen folytán fölkértek arra, hogy egy hangversenyen dirigáljam a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekart. Később eljutott a fülemig, hogy Rubányi Vilmos zeneigazgató, látván a próbán vezénylésemet, kijelentette a zenekarnak: »Ezt a fiút ide hozom Debrecenbe«” – nyilatkozta egy vele készített interjúban, és ez így is lett. Négy évig csak operetteket vezényelhetett, de amikor egyszer mindenféle próba nélkül be kellett ugrania a Bohéméletet dirigálni, Rubányi a sikert látva a nyakába borult, és ezt mondta: „Soha nem menjen el innen, maga lesz az utódom”. És így is lett: Szabó László 1971-től 1993-ig nagy sikerrel töltötte be a Csokonai Színháznak és a zenekarának zeneigazgatói posztját.
Szabó László
Liszt Ferenc-díjas karmester
