A debreceni Csokonai Színház kórusában kezdett énekelni 1947-ben, először A bajadér című operettben lépett fel. A színház államosításakor azonban megszűnt az énekkar, s ekkor Téri Árpád igazgató – A mandragóra című komédia Lukréciájaként látva – azonnal „átsorolta” őt színművésznőnek. A legtöbbet az úgynevezett Ruszt-korszakban szerepelt. A főrendező szinte minden egyes darabjában játszott, például a Rómeó és Júliában Montague-nét, A vágy villamosában Eunice-t, a Kakuk Marciban Gizust, a szobalányt. Örökös tagságával a benne rejlő drámai kifejező erőt méltatja az egykori teátruma, illetve azt, hogy a legkisebb szerepet is komolyan véve, azokat is mesterfokon volt képes alakítani.
