Hosszú és tartalmas karriert mondhat magáénak ez a mezzoszoprán, aki negyvenkilenc éven át, ebből huszonhárom évig a Kolozsvári Magyar Operában, majd huszonhat évig Debrecenben, a Csokonai Nemzeti Színházban volt színpadon. A hivatásához való hozzáállásáról talán a legtöbbet ezek az egyik, vele készített interjúban elhangzott mondatai árulják el: „A pályám elején Szinberger Sándor volt zeneakadémiai tanár és a Kolozsvári Magyar Opera akkori igazgatója és főrendezője azt mondta: az énekesnek úgy kell énekelnie, hogy még hatvanhárom évesen is szóljon a hangja. Amikor hatvanhárom éves lettem, pont Izraelben léptem fel, és fel is hívtam Szinbergert, hogy ezt elmondjam neki. Amikor Debrecenbe kerültem, az ottani rendezők hamar rájöttek, hogy nekem nem kell utasítást adni, mert Kolozsváron olyan operaiskola volt, ahol mindent megtanítottak az énekeseknek.” Pályája során énektanítással is foglalkozott, és a nótaestjeire is büszke, amelyekkel mind a határon túli, mind a hazai vidéket bejárta.
