A bölcsész végzettségű Horváth Árpádra épp az irodalomkritikái és a recenziói miatt figyelt fel Hevesi Sándor, s hívta meg 1922-ben a Nemzeti Színházba gyakornoknak. Majd segédtanári minőségben magával vitte a Színiakadémiára is, s az ekkor már megkezdett rendezői pályafutását is egyengette. Így lett Horváth 1931-ben a Nemzeti Színház főrendezője, majd pedig az 1936-37-es évadtól megkapta a debreceni Csokonai Színház igazgatói posztját. Ezt a pozíciót 1939-ig töltötte be, melyből az első év számít korszakosnak a színháztörténet szempontjából, amikoris az addigi 6-8 napos próbaidőszakokat három hetesre emelte fel. Élete utolsó öt évében azonban, sajnos – a kezdődő II. világháború miatt is – kiábrándult mind a közéletből, mind pedig a művészetből.
