Bár tanítóként kezdte a pályafutását, miután 1933-ban elindult a Fráter Lóránd Társaság nótaolimpiáján, már nem volt visszaút: élete innentől az énekkel, az énekléssel lépett frigyre, olyannyira, hogy a Zeneakadémia elvégzése után a Magyar Királyi Opera szerződtette. Szinte az összes bariton szerepet elénekelte, mintegy nyolcvan szerepet tudott. Pályáját a II. világháború némiképp kettétörte, de Debrecen tulajdonképpen ennek köszönheti, hogy 1950-től 1957-ig a neves bariton a cívisváros kulturális életét erősítette.
