H. Péteri Nikola

Színészi pályára készült, de színészként egyetlen színházhoz sem szerződött. Hivatali munkásságát 1944-ben kezdte az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácsban. Adminisztratív feladatokat látott el 1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, 1949-1953-ig a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjában. 1953-1960-ig az Országos Színháztörténeti Múzeum művészeti főmunkatársaként tevékenykedett. Tudományosan feldolgozta Balog István (színművész), a vándorszínészet megalapítója hagyatékát, mely a múzeum által kiadott Színháztörténeti Füzetek 5. számában, 1957-ben jelent meg. 1960-ban költözött családjával Debrecenbe. Ebben az évben kötötte össze életét a Debreceni Csokonai Színházzal. Az első évben rendező-asszisztensként, 1961-től művészeti titkárként, később 1990-ig művészeti főtitkárként, nyugdíjba vonulása után, 1995-ig művészeti főtanácsadóként szolgálta a színházat. Munkáját hivatásnak tekintette. „ A Debreceni Csokonai Színházban évtizedeken át ő volt egy személyben a SZÍNHÁZ. Önálló intézmény. Nikola. Ő volt a biztos pont, a folytonosság, igazgatók, rendezők, ilyen-olyan idecsöppentek között az iránytű, a mérce… Nélküle nem történhetett ebben a színházban semmi, 1960 és mondjuk 1994 között. Mindenkit ismert, mindenkinek segített, s őt is ismerte, tisztelte, szerette és becsülte mindenki. Őneki Magyarország minden színházában mindenki ismerősként és barátként borult a nyakába." – jellemezte egykori igazgatója, a Hajdú-Bihari Napló nyugalmazott főszerkesztője, Bényei József.