Közben a városi közgyűlés 1861-ben megszavazott 140 ezer forintot és elhatározta az építkezés megkezdését. Skalnitzky Antal lelkesen kezdett a munkához, felhasználta a Franciaországban, Angliában látott példaképeket, szerzett tapasztalatait. Megfeszített munka után 1861. június 15-én nyújtotta be tervét, amit 144 530 Ft-os előirányzattal el is fogadtak. E tervét méltányolva a Tudományos Akadémia tagjául választotta. A kivitelezést Vecsey Imre vállalta 101 500 Ft-ért. Ez a művelt, Európát járt építész a nehézségek ellenére kitűnően és nagy áldozatkészséget tanúsítva látta el feladatát.
A város csak úgy győzte a fizetést, hogy újabb és újabb földeket adott el: ezeket a homok-kerti területeket az eladás ellenzői „Bánom föld”-nek, „Átkos föld”-nek nevezték. Nem igaz tehát, illetve cívisellenes megjegyzés az, hogy azért épített Debrecen városa ilyen pompás színházat, „mert tellett”. A pompás és tágas palota a jövőnek is épült.
Minden nehézség ellenére 1864 őszére már állt a színház, és megkezdődött külső és belső szépítése. Skalnitzky Antal tervezte az öntöttvas kerítést és a lámpaoszlopokat, az épület belső, karcsú oszlopait bíborpiros-arany festékkel látták el.
A díszítőfestést idősb Teucher Károly végezte, aki előzőleg már a Tudományos Akadémia és több pesti középület festését is kiválóan elkészítette. Élénk színű, arannyal keretezett magyaros, virágos ornamensei jól illettek a romantikus stílusú színház jellegéhez.
A színpadnyílás feletti portrék és Debrecen címerének megfestésére Telepy Károlyt kérte fel a színház.
A magyar és debreceni színjátszás hét nagy egyéniségét jelenítette meg: Szerdahelyi Józsefet, Megyeri Károlyt, Fáncsi Lajost, id. Lendvay Mártont, Szentpéteri Zsigmondot, Kántorné Engelhardt Annát.