A hónap szerzője: Áfra János
A cívisváros egyik büszkesége, Áfra János kezdetektől fogva óriási felelősségérzet birtokában alkot. Eddigi életműve, amely öt kötetre oszlik, a tollforgató emberre hatványozottan háruló társadalmi szerepvállalásról árulkodik. Amíg a verseskötetről verseskötetre következetesen építkező, újabb és újabb poétikai megszólalásmódokkal kísérletező pálya első két opusa — a Glaukóma és a Két akarat — látszólag a családi és párkapcsolati krízishelyzetek gyűjtőhelye, a további kötetek felől nézve már az itt olvasható személyes hangvételű költemények is az egyedi élmény felülírásáról, az általános emberi kifejezésvágyáról tanúskodnak. Így a mindenkit érintő legégetőbb problémáink az újabb opusaiban – lásd például a fél évvel ezelőtt napvilágot látott Omlást – a költő gondterhelt töprengésein keresztül elementáris erővel csapják arcul a befogadót: Áfra legfrissebb költeményei a klímaváltozás, az atomkatasztrófa réme vagy a mesterséges intelligencia egyelőre felmérhetetlen és beláthatatlan következményeire hívják fel a figyelmünket. Teszik mindezt a költő képzőművészet iránti affinitása folyamatos ölelésében, a líráját inspiráló festmények, szobrok, installációk szomszédságában, valamint a transzcendensbe vetett — az átélt krízisei ellenére még mindig töretlen hite — oltalmában.
Fotó: Vigh Levente
