Lázadók és felkelők – Irodalmi köntösben

„Pitymalló kesely” – ezzel a mai szem és fül számára rejtélyesnek tűnő fantázianévvel illeti magát az a szerzőpáros, az a több évtizede együtt író és alkotó Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba, akiknek az egyik legfrissebb drámáját, az Erkel és a felkelkést nemrég mutatta be teátrumunk. A decemberi hónap szerzőpárosaként azonban nemcsak erről faggatjuk majd őket egy irodalmi beszélgetés keretében, hanem a fantázianevük boncolgatása közben alkotói világukra és világnézetükre is igyekszünk rávilágítani. A pitymallik régies szó, valamint a kesely mint a keselyű rövidítése – s e kettő egy névbe sűrítése – ugyanis önmagában utal Győreiék alkotói módszerére: a régies nyelvhasználatra, amellyel, nem kevés öniróniával fűszerezve, a régi kor irodalmán élősködő dögkeselyűként láttatják magukat, s hozzák létre történelmi tárgyú írásaikat. Ám, hogy mindezek mentén hogyan született meg mára megannyi regény és dráma, mint például a debreceni vonatkozású Magyariné szeretője című „ördögromán”, vagy a Bem, a debreceni gács című szomorújáték, a decemberi diskurzusból kiderül.