Ifj. Alexandre Dumas A kaméliás hölgy című műve és egyéb korabeli dokumentumok alapján színpadra adaptálta Sardar Tagirovsky
Korunk oly gyakran és oly gyorsan hoz ítéleteket az emberek felett, miközben a béke, a szeretet és az elfogadás zászlaját lengeti. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a fiókokba gyűjthető barátok és szerelmek, akik minden pillanatban elérhetőek a számunkra. Ha valakit kizárnak, akkor azt valóban kizárják. Ha valaki rossz reklámot kap, akkor az nem térhet már „jobb útra”. Korunk ítélő és kritikus osztaga nem késlekedik a bírálatokkal és a hamis dicséretekkel. A mai kor embere ott épít kapcsolatokat, ahol csak tud, akár csak az Ifjabb Alexandre Dumas regényében megjelenő alakok. A közel kétszáz évvel ezelőtti Párizs fényűző sötétséggel borítja be az emberi szellem érdemeit és a reményt. Azt a reményt, amelybe kapaszkodva egy nincstelen és árva sorsra jutott lány képes lenne kiszakadni a prostitúció mókuskerekéből. Kasztok vannak, amelyek szerint a születési térképed koordinátái határozzák meg a végzetedet, amelyet kimondatlanul is rád mér a közeg, az ember mindig tudja, hol a helye. Ma látszólag több lehetőség van a kitörésre, hiszen az emberiség azóta rengeteg mindent élt át, én mégis úgy látom, hogy ez a lehetőség gyakran csak illúzió. Hiszen ma ugyanúgy eladható az ember, akár Marguerite Gautier korában. Hajszoljuk a figyelmet és mások tetszését a virtuális valóságban, és ez folyamatosan torzítja a kollektív emberi szellemet a valóságnak kikiáltott térben is. A pénz talán nagyobb szerepet játszik korunkban, mint valaha. Egy pénzközpontú világot fest le a szerző, amely körül a romantikus világ kering. Ezért nem tudom romantikus regényként olvasni Dumas művét, hanem sokkal inkább egy önéletrajzi vallomásnak látom, amiben a romantika egy korabeli szabadságeszményt és kitörési vágyat hirdet. Mérhetetlenül nyers és iróniába hajló világnézete elemeire szedi a különböző kasztokat és emberi jellemeket. Mindezt finoman és elegánsan.
Fontosnak tartom, hogy erről a történetről leszedjük a pátoszt és az álromantikát, amik az évtizedek alatt ránehezedtek. Ezért a regényt vettük alapul, amit a korabeli dokumentumok, és a Traviata zenei anyagával hoztunk összefüggésbe. A korabeli dokumentumok rengeteg részletet tartalmaztak, amelyek egy teljesebb képet adhattak nekünk a szerző, Ifjabb Alexandre Dumas és egy fiatal kurtizán, Marie Duplessis kapcsolatáról. Kísérletet tettünk arra, hogy a valóság és a fikció vékony határmezsgyéjén megértsük a szerző és az általa ismert szereplők világát, hogy tükröt tudjunk tartani annak a kornak, amelynek mindannyian áldozatai és elkövetői is vagyunk.
A kaméliás hölgy nemcsak egy regény vagy egy dráma, nemcsak egy opera kiindulópontja, hanem egy szimbólum és kiáltvány is egyben. Ezért előadásunk nem csupán egy színházi előadás, hanem invitálás is egy színházi előadásnak álcázott bálra és kiállításra, egy három felvonásos eseményre, aminek főfogása a kaméliás hölgy élete és halála
