A következő időszakban a tánc csodás és kreatív formanyelvén túl, színházunk tánctagozatának tagjait is szeretnénk bemutatni a kedves nézőknek. A mini-interjú sorozatunkban, elsőként Rudisch Boglárkát kérdeztük.

Mesélj kérlek az eddigi életedről: hol születtél, hol tanultál táncolni?

Egy kisvárosban, Makón születtem. Már korán, általános iskolás koromban vonzott a tánc szeretete, 7 évig társastáncoltam, ezzel párhuzamosan pedig beiratkoztam klasszikus balettre is.

A középiskolás éveimet már Győrben, a táncművészeti szakgimnáziumban töltöttem klasszikus balett szakon, ahol professzionális körülmények között tanulhattam tanáraimtól a tánc különböző technikáit. Elvégzése után Sopronba, majd ezt követően pedig Nemes Zsófia társulatába kerültem.

Mi az, ami tetszik Debrecenben és mi az, ami nem?

Mikor tavaly nyáron először jártam Debrecenben, azt tapasztaltam, hogy nagyon jó itt lenni. Amellett, hogy a város gyönyörű, az emberek tapasztalataim szerint nagyon nyitottak, közvetlenek és mosolygósak. Ez néha hiányzott Budapesten. A színház mellett imádom a piacot és a Nagyerdőt, ha van időm, mindig megyek!

Honnan, hogyan inspirálódsz egy-egy új munkánál?

Hogy miből merítek inspirációt, attól függ, hogy milyen témát dolgozunk fel az adott táncelőadással. Az idei évadban például Weöres Sándor A teljesség felé című könyve nyomán készült az előadásunk, így egyértelmű volt, hogy elolvasom azt. Mindenkinek szívből ajánlom. A következőkben a polihisztor, Da Vinci életét fogom jobban kutatni, olvasni, hallgatni róla hiszen a Da Vinci mosolya című előadásunk hozzá kötődik. Emellett Zsófi instrukciói és a saját tapasztalataim, érzéseim segítenek egy-egy előadás során.