Nem először találkozol Mimì szerepével. Milyennek látod őt a „bohém négyes” fényében? 

Két rendezésben is énekeltem már Mimìt, aki leginkább az őszinteségével, a tisztaságával kelt szimpátiát bennem. Szikora János klasszikus Bohémélet rendezése nagyon nézhető, kicsit a mostanában nagy kultuszukat élő kosztümös filmek világára emlékeztet. Mimìés abohémek története a ma emberéhez szól, ahogy a rendezés is, épp ezért alkalomról alkalomra nagyon szeretjük játszani. 

Balczó Péter azt mondta egy interjúban, hogy számára könnyű volt azzal a szerelemfelfogással azonosulnia, amit Mimì és Rodolfo kapcsán többször is hangsúlyozott a rendező, vagyis, hogy ez a szerelem csak az idő előrehaladtával válik valódi érzelemmé… 

Azt gondolom, hogy a mai világban ez abszolút megállja a helyét, hisz nagyon könnyen szövődnek kapcsolatok és a mélységével sokszor csak akkor szembesülünk, amikor már elveszítjük. Valóban, ők magába az érzésbe szerelmesek, nagyon tetszenek egymásnak, rögtön, első látásra, de a Bohémélet négy bohémja, a költő, a festő, a zenész és a filozófus egy kicsit a saját életébe is szerelmes, ezért valami furcsa kis köd veszi őket körül. Felnagyítják a saját szerepüket, megtalálják benne a helyüket és valószínűleg ez a mögöttese annak, hogy nem süppednek bele a mindennapi helyzetükbe. Látjuk, hogy szegényesen élnek, de mégis képesek könnyedebbek lenni azzal, hogy kreálnak maguknak egy külön világot, amiben jól érzik magukat. Ebbe a kreált világba Mimìis beleillik, megtalálja benne a maga örömét. 

Csupa sötét jelmezbe öltöztette Rátkai Erzsébet jelmeztervező a szereplőket. A szürke és a fekete dominál azon életérzés ellenére, amiről beszéltél és aminek Mími is részese. A tavasz beköszöntével Mími betegsége visszafordíthatatlanná válik. Mennyire nehéz énekesi feladat egy ilyen sorsot hitelessé tenni a színpadon?   

Épp azon gondolkoztam, hogy hány olyan szerepem van, ahol nem halok meg a végén. Nem sok, mert igazából hozzátartozik a szerepkörömhöz. Inkább az a nehéz, ami egyben óriási szerencse: az ember nem éli meg a betegséget, maximum látja a környezetén belül. Mindenki találkozik súlyos traumával és abból tud meríteni. Hitelessé tenni nagyon nehéz. Valahol minden szerepnek szerepemnek ez a nehézsége, hogy nem éltük, nem tapasztaltuk meg, de azt a színpadon úgy kell megélni, hogy nagyon őszinte és természetes legyen.