2026. június 5. 18:00
Csokonai Fórum, Simor Ottó Orfeum
Társas ,avagy tündérek a labirintusban
A darab a közösségben létező ember belső útját idézi meg, ahol a bújócska már nem játék, hanem a létezés egyik formája. A színpad tere fokozatosan labirintussá alakul: a szereplők egymás között, valamint saját belső világukban keresnek menedéket és kapcsolatot. A mozdulatokban egyszerre jelenik meg a közeledés és az elrejtőzés vágya. Ebben a folyton változó térben nem mindig az talál meg, aki keres – és nem biztos, hogy az marad látható, aki előbújik.
Szereplők és alkotótársak a Modern Tánc-Játék Stúdió ifjúsági táncosai: :Bíró Lili,Györgyfi Dóra,Szabó Klára,Papp Dorka,Kiss Karina,Krakkó Zoé,Ökrös Lotti,Melegh Hanga,Pókay-Kiss Réka,Kelemen Kata,Orosz Emese,Uszkai Flóra,Koncz Julianna
Filter
A darab egy mai fiatal belső és külső világának ütközéseit vizsgálja.A felszínen szűrt, formált képek jelennek meg – tökéletesített testek, kontrollált mozdulatok. A látható mögött azonban folyamatos küzdelem zajlik: megfelelés és elutasítás, kapcsolódás és elszigetelődés között.
A csoport egyszerre tart és taszít, formál és szétszed. A felszín alatt zaj van. Kimondatlan érzések, elfojtott düh, érzékenység és szorongás.
A „Filter” a látható és a rejtett közötti törékeny határt kutatja – azt a pontot, ahol a kép megbomlik, és felszínre kerül az, ami addig láthatatlan volt.
Szereplők és alkotótársak a Modern Tánc-Játék Stúdió ifjúsági táncosai:Bíró Lili,Györgyfi Dóra,Szabó Klára,Papp Dorka,Kiss Karina,Krakkó Zoé,Ökrös Lotti,Melegh Hanga,Pókay-Kiss Réka,Kelemen Kata,Orosz Emese,Uszkai Flóra,Koncz Julianna
…és fehér
A test nem emlékszik, csak ismétel. Mintha valaki más álmaiból tanulná meg a saját mozdulatait.A rétegek nem különállók, inkább egymásba csúszott idők: egy kézmozdulat, ami már nem tudja, honnan indult. Rétegek, érintések, elhallgatások és örökölt mozdulatok maradványa. Mindaz, ami generációról generációra rakódik a női testre anélkül, hogy valódi neve lenne. A közösség nem háttér, hanem áramlás. Ami megtart, majd lassan visszaold. Az egyén felvillan benne, aztán eltűnik, mintha sosem vált volna külön.
A határok elcsúsznak az egyéni és a kollektív között, és ami személyesnek tűnik, gyakran már rég közös lenyomat. De mégis van egy pillanat amikor valaki megpróbál kilépni abból a szerepből, amelyet már jóval előtte megírtak számára ,amikor megpróbálja visszavenni saját testét, saját mozdulatait és saját történetét egy olyan világban, amely már jóval előtte nevet adott neki.
A kérdés nem az, hogy ki írja a történetet. Hanem az, hogy mikor kezd a test végre nem csak benne lenni, hanem rajta kívül is lélegezni.
