2026. június 18. 17:00
Csokonai Fórum, Latinovits Zoltán Terem
Móricz Barbárok című novellája a magyar irodalom egyik legismertebb, és legerősebb szövege. Nyerssége, mélysége, ösztönszerűségében is szentséges atmoszférája utolérhetetlen. Az előadásban ezt szeretnénk mi is kihangsúlyozni, és megmutatni a (népi)lét olykor durva, olykor buja, olykor pajzán, olykor erőszakos, de ugyanakkor szentséggel teli, részvéttel teli, hittel teli világát.
Az előadásban a prózai színház műfaja mellett nagyon erős hangsúlyt kap a mozgásszínházi és bábszínházi formanyelv, és a folyamatos élőzenei jelenlét. Sokat tárgyalt téma, hogyan lehetne a magyar népművészetet színpadra alkalmazni, és egy egyedi, magyar esztétikát, magyar színpadi formanyelvet létrehozni, ami mégis szervesen kortárs. Magyarán, hogy amit Kodály és Bartók megcsinált a zenében, hogyan lehetne lefordítani a színházra is. Erre több törekvés is volt már, de ez az, ami engem, minket is nagyon érdekel.
Az eredeti novellát megnyitva, az előadásban a Juhászné a férjét és a fiát keresve nemcsak a Dunántúlra megy el, hanem bevándorolja az egész Kárpát-medencét, sőt egy ponton a keresése egy metafizikus térbe is átlép, és végül a halálba is elutazik. Ebben a vándorlásban szeretnénk leginkább megmutatni azt a már fentebb vázolt szent és profán világot, garabonciásokkal, táltosokkal, boszorkányokkal, pásztorokkal, csárdával, templommal, pusztasággal, ünneppel-hétköznappal, faggyal-hőséggel teli világot.
Mindezeken túl a Barbárok már a címében is meghatároz egy témát önmagában a barbárok szó jelentése okán. Móricz is arról ír, hogy elvileg ugyanazt a nyelvet beszélő emberek annyira más világban, más életvitellel, más világszemlélettel élnek, hogy mégsem értik egymás szavát. Ez a mai világunkban is hatványozottan jelen van.
A Juhászné keresésének motívuma egy izgalmas párhuzamot is hordoz: ahogy a Juhászné is embereket keres, úgy a gyűjtés folyamata is arról szól, hogy megpróbálunk felkutatni embereket, és általuk egy elmúlástól féltett tudást.
Rendező: Berettyán Nándor
