Csokonai Rendhagyó Irodalomóra Juhász Annával

Mit jelent Debrecen az irodalomban? Miképp kapcsolódik a két XX. századi, korszakos költő, Ady Endre és Babits Mihály a város történelméhez? Mit üzen nekünk a Nyugat első generációjának két alkotója, az ő hűségük a szavakhoz?
A Csokonai Rendhagyó Irodalomóra következő alkalmán Ady Endre és Babits Mihály kerül fókuszba, akik a költészet halhatatlanságát és erejét tűzték zászlajukra egy élet munkájával. Ha Ady a szenvedély, akkor Babits az objektivitás, és ami közös: a hazaszeretet, az irodalom iránti küldetéstudat. Munkatársak, ellenfelek és barátok voltak, egymás megszólítói, ha kell támogatói és bírálói. Ady 1919-ben halt meg, életében két évet élt Debrecenben, s igen fontos volt neki a „Maradandóság városában” a jogi tanulmányai mellett a Színház látogatása. „Fel dalra hát!… Debrecen népe / Szinházba tódul télen át, / A szépért való lelkesültség..” – írja versében. Halála után irodalmi esttel emlékeztek rá -1927-ben a debreceni irodalmi élet képviselői az eseményen leginkább Babits MIhály szereplését várták. Miben erősítette és marasztalta el a nagy kortársat Babits? Hogy őrzi kettejük emlékét a város?
Ismerjük meg közelebbről az örökségünket, építsünk együtt irodalmi hálózatot a rendhagyó irodalomórán.A színház tereiben tartott rendhagyó irodalomórák során megmutatjuk az irodalom beágyazódását a színházba és otthonos teret biztosítunk a diákoknak a megismerésre: együtt utazunk klasszikus szerzők – így Ady Endre, Petőfi Sándor, Szabó Magda, Molnár Ferenc – és kortárs alkotók világába, hogy versek, prózai szövegek, beszélgetés formájában elevenedjenek meg a felnövéstörténet jelentős állomásai. Ami várható: beszélgetés irodalomról és identitásról, hagyományról és újraolvasásról – arról, hogyan szólalnak meg ezek a művek ma, a jelen kérdései felől.