Átmenő forgalom
A legelején nem volt, csak egy pad. Aztán nem fértek el rajta az emlékek, így lett kettő. Kutakodva emlékezetünkben rájöttünk: a pad a mi személyes történetünk egyedi része, mementó, szimbólum, életünk fontos pillanatainak őrzője. Mesél, a létezésével beszél hozzánk. Ránéztünk és számtalan történet, pillanat, érzelem bújt elő, ami mind rólunk, a köztünk levő kötelékről beszél, az idő feltartóztathatatlan múlásáról. Üldögélünk és reménykedünk, hogy a dolgok a világban meg tudnak változni, képesek vagyunk találkozni és elválni, együtt lenni és elengedni. Akár közel, akár távol, akár egyedül, akár együtt.
Vaszilisza
Vaszilisza – miután beteg édesanyja halálakor egy babát ajándékoz neki védelemül – egyedül marad. Az apja újra megnősül, de a mostohaanya és a mostohatestvér kegyetlenül bánik vele. Egy este szándékosan kialszik a tűz a házban, és a mostohaanya elküldi Vasziliszát az erdő mélyén élő rettegett boszorkányhoz, Baba Yagához, hogy tüzet hozzon. A boszorkány emberpróbáló feladatok elé állítja a lányt: takarítást, főzést, gabonaválogatást mindezt egy éjszaka alatt.
Vaszilisza története mindannyiunk története: hogyan tudunk megbirkózni a mindennapok kihívásaival, a nagyobb próbatételekkel, miként vállunk kamaszból felnőtté. Hogyan tudunk kapcsolódni családunkhoz, milyen örökséget viszünk magunkkal saját életünkbe.
A darab a felnőtté válás útját kíséri végig, remélve, hogy a köztünk levő szeretet minden nehéz helyzetben segítséget tud nyújtani.
