Vasárnap este újra a Csokonai Nemzeti Színház színpadán az Oldás-Áldás. A monodrámában Varga Klári Szent Margit történetén keresztül keresi a választ az élet legfontosabb kérdéseire. A színdarabról, Szent Margitról és az életről beszélgettünk Varga Klárival.  

Az Oldás-Áldás a koronavírus járvány és az azt követő korlátozások idején született, első bemutatója e-színházi volt, online lehetett megnézni. Azóta már sok-sok előadást megért közönség előtt is. Változott az elmúlt évek alatt a színdarab és annak fogadtatása?

Nagyon sokféle közönségnek játszottam már az előadást: gimnáziumban, idősotthonban, domonkos szerzetesek kertjében adtam elő, és mindenhol máshol volt a hangsúly. Nekem persze mindig ugyanazt a keresést jelenti: az Apát és az Atyát; az Apával és az Atyával való kapcsolatot, ahogyan az ember kötődik a fennebbvalóhoz és ahogy a gyermek kötődik az apjához. Az eltéphetetlen kötelék izgatott.

Az eltéphetetlen kötelék a felnőtté válás időszakában mégis elszakadhat. Mi marad abból aztán a felnőttvilágban?

Az ember életében jön az eszmélés pillanata, amikor az addigi kereteket, határokat eltörli és kitör addigi életéből, mint ahogy én is kitörtem és folyamatosan feszegettem a határokat. Szét kell törniük a gyermekeknek a korábbi világukat ahhoz, hogy megtalálják a saját rendszerüket. Egyszer csak megtalálják a saját, igazi nagy kötődéseiket és feláll a saját értékrendjük. A mi víziónk szerint Szent Margit is kitört – többször is rövid életében – a rendszeréből. Megmutatta, hogy milyen mélyen és megmásíthatatlanul volt elkötelezett Isten felé.

Szent Margitot édesapja, IV. Béla király a tatárjárás okozta trauma után felajánlotta Istennek azért, hogy ezzel megvédje a magyarságot. Már korán kolostorba került a fiatal Margit és egész életét apácaként élte le.

Sokkal előbb fel kellett nőjön, mint természetes lett volna. Háromévesen otthagyták Veszprémben egy szerzetesnő felügyeletére bízva. Nagyon ritkán látta a szüleit. Ő onnantól kezdve teljesen egyedül maradt egy számára ismeretlen világban. Nem volt más választása, minthogy ezt a világot a saját döntései alapján a magáévá formálta. Úgy döntött, hogy ez lesz az otthona, a hivatása. Ez egyrészt lenyűgöző, másrészt feltételez egy korán induló felnőtté válási folyamatot.

Háromszor akarták őt férjhez kényszeríteni úgy, hogy felszentelt apáca volt, mert az ország érdeke azt kívánta. Ő háromszor mondott nemet. Mi azt a pillanatot mutatjuk be az előadásban, amikor Ottokár cseh uralkodóhoz akarják férjhez adni már második alkalommal. Természetesen  erről nincsenek pontos leírások, hiszen ez egy 13. századi történet, de ezt mi így képzeltük el alkotótársaimmal: Adorján Beátával és Katona Gáborral. Nagyon remélem, hogy átérezhetővé válik így is, hogy mi ment végbe ennek a csodálatos embernek a szívében.

A kerettörténetben egy 43 éves biológus gondolatai jelennek meg, miközben fut a Margit-szigeten. Tudható rólad, hogy rendszeresen sportolsz. Honnan jött az ötlet, hogy a futás megjelenjen az előadásban?  

Futás közben jönnek a legjobb gondolatok, amikor megemelkedik az oxigénszint az agyban és attól gyorsabbak lesznek a kapcsolások. Ilyenkor az ember kicsit messzebbről, madártávlatból néz rá saját magára, az életére és látja azokat a pontokat, fordulatokat, kérdéseket, amelyek igazából izgatják. Futás közben elérünk a fizikalitásnak arra a fokára, amikor már annnyira elfáradunk, hogy felesleges dolgokra már nem marad idő. Azt érzem 50 felett, hogy már a felesleges dolgokra nincs időm, hogy már csak az igazán fontos dolgokkal szeretnék foglalkozni.

Kinek ajánlod az előadást?

Ajánlom keresőknek, olyanoknak, akik próbálnak elszámolni azzal, hogy milyen lehetőségeket teremt számunkra az az egyszerű tény, hogy élnek. Azoknak, akik különböző hátizsákokat visznek a hátukon csupa-csupa családi örökséggel és próbálják így vagy úgy letenni vagy cipelni tovább.

Az Oldás-Áldás előadást legközelebb 2024. április 7-én, vasárnap 19 órától lehet megnézni a Csokonai Fórum Kóti Árpád termében.

Az interjút Iván Aurél készítette.