Február 23-án mutatja be a Csokonai Nemzeti Színház Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című levélregényéből készült színpadi művet. A darab rendezője, a Jászai Mari-díjas Kiss Csaba a társaslét, a szenvedélyes szerelem legmélyebb rejtelmeibe vezeti be a nézőt. Őt kérdeztük az előadásról.

Nem először rendezi meg a darabot, legutóbb az Operettszínházban állította színpadra. Mi az, ami a leginkább inspirálta a debreceni bemutatóban?

Imádom ezt a történetet – és úgy éreztem, hogy Debrecenben sikerült izgalmas, érzékeny szereposztást összehozni. Öröm volt együtt dolgozni ezzel a hat színésszel. A szereposztást Szabó K. István művészeti vezetővel és Mátyássy Szabolcs igazgatóval közösen állítottuk össze, nyáron még casting is volt. Számomra mindig a színészek jelentik a legfőbb inspirációt.

A 18. századi Franciaországba röpíti vissza a nézőt a darab, miközben amit lát, akár történhetne ma is. Hogyan lehet áthidalni a két kor közötti látszólagos távolságot?

Ez egy nagyon bonyolult darab, mert azok az emberek, akikről szól, a francia arisztokrácia tagjai, hihetetlenül tudnak bánni a nyelvvel, a gesztusaikkal, viselkedésükkel, a tekintetükkel. Egész életük kifinomult szabályok és játszmák szerint zajlik. De mi ettől távol vagyunk, közöttünk nincsenek arisztrokraták, jeles felmenőkkel sem rendelkezünk. Ezért nekünk magunknak kell kitalálni ezt a világot, azt, hogy mi hogyan lennénk ilyen finom modorú, egymás lelkébe, gondolataiba is belelátó arisztrokraták. Valmont vikomtot nem lehet egyszerűen Kiss Gergely Máté ismert gesztusaiból megcsinálni. Neki kell kitalálni azt a színészi eszköztárat, amellyel modorosság nélkül igazzá, hitelessé teszi ezt az embert. Aki ráadásul egy cinikus, kiégett de formátumos gazember. Szellemi társa, Merteuil márkiné (Wessely Zsófia) pedig a másik nagy gonosztevő.

Ez adhatja talán a darab nehézségét is a színészek szempontjából?

Az ember a színpadon nyilván sokkal szívesebben játszik olyan figurákat, akikkel azonosulni lehet. De ezt a két embert, Valmont vikomtot és Merteuil márkinét nehéz szeretni. A néző azt látja, hogy milyen fantasztikus tehetséggel keserítik meg a többiek életét, hogyan rontanak meg embereket úgy, hogy közben a legelegánsabb stílust használják. Gyönyörű nyelvezettel, szellemesen – álomszép ruhákban, isteni zenékkel kísérve elegánsan teszik mindezt. Ha jól működik az előadás, akkor azt a zavart hozza elő a nézőben, hogy vajon ez a kigyófajzat miért olyan szimpatikus nekünk? Azért mert nagy játékosok – bábjaik a többi ember.

A másik szál, a tiszta emberek és igaz szenvedélyek világa. A szerelem, a házastársi szeretet, hűség, tisztaság – ez Tourvelné fő jellemvonása. Színészileg az az izgalmas, hogy Horváth Julinak magában kell megtalálnia ezt a belső tisztaságot, ideális kapcsolatot, amelyre minden nő vágyik. Van egy férje, aki mindenféle szempontból tökéletes társ: érzelmileg, szexuálisan, anyagilag, társadalmi helyzetében is ideális, majd jön ez a másik férfi, aki semmiben nem hasonlít a férjéhez és akiről ő maga is tudja, hogy egy szörnyeteg. Ez a férfi pedig addig-addig szövi szavakból, szerelemből, ügyes trükkökből a hálóját, míg a nő beleszeret. De nem szeretném elárulni a végét – halál, természetesen, de milyen katartikus módon?!

Kinek ajánlaná az előadást?

Ez egy szenvedélyes és alattomos emberi történet, ajánlom 18 éves kortól, amikor az ember még csak ismerkedik a felnőttvilág fura játszmáival – egészen addig, amíg még érdekli a férfi-nő kapcsolatban lévő harc, a szerelmi és dominancia játék.

A Veszedelmes viszonyok című előadásunk premierje 2024. február 23-án, pénteken 19 órától lesz a Csokonai Fórum Kóti Árpád-termében.

Az interjút készítette: Iván Aurél