Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulóján, 2023-ban a Győri Nemzeti Színház a Cooperával karöltve vitte színpadra a forradalom költőjének egyik közkedvelt művét: A helység kalapácsát. A lágyszívű Kántor szerepében Szemenyei János lép a Csokonai Nemzeti Színház színpadára. A sokoldalú színművészt a vígoperáról, saját szerepéről és a zenés színházról kérdeztük.

Kántor, a lágyszívű szerelmes a kocsma legszebb asszonyába, Erzsókba. Látszólag egyszerű a helyzet, de színészként is ilyen egyértelmű a szerep?

Szerelmes férfit játszani mindig jó, mert nincs izgalmasabb annál, mint amikor szélsőséges érzelmeket mutathatunk meg. Sokkal inkább kedvelem a drámát, mint egy lapos komédiát. A helység kalapácsából egy vígopera született, de Kántor szerepe tragikus, mert halálosan szerelmes Erzsókba. A pályám elején óvakodtam azoktól a felkérésektől, amelyek úgymond karakter–szerepekre invitáltak. Egy fiatal színész fél attól, hogy beskatulyázzák, én is menekültem az ilyen feladatoktól. Most viszont örömjáték a Kántort eljátszani. Vannak olyan jellegzetes vonásai, amelyek zabolátlan, végletek között csapongó természetre vallanak. De mindig ott lappang az igazsága annak, hogy ő valójában egy tragikus jellem.

Hogy lehet egyszerre komikus és tragikus a szerep a színpadon?

Győrben már játszottunk egy szériát, lehet sejteni, mire számíthatunk. De alighanem a debreceni közönség itt-ott másképp reflektál. Szeretem, ha a néző magára ismer a humoros pillanatokban, hogy vele is megtörtént. Azután kihívás eljuttatni oda, hogy Kántor balsorsa láttán sírjon is, akár saját magán. 

A debreceni nézők mire számíthatnak: inkább klasszikus vígoperát vagy egy modern darabot láthatnak?

Ez hamisítatlan opera, a műfajnak mégis modern példája. Ma nem olyan operákat írnak, mint Verdi vagy Puccini. Wagner után terjedt el az atonális zene. Mindinkább dívik azóta is, hogy nem feltétlenül befogadható egy dallam. Terjed a filmzeneszerzésben is az a trend, hogy ne egy dallamív legyen, amit dúdolni is tudunk. Kovács Adrián kitűnő zeneszerző, s a művében fellelhetők a mai fülnek ismerősebb, megszokottabb hangzások. Nagyon jól megtalálta azt az egyensúlyt, amely egyszerre épül kortárs és hagyományos elemekre. Így nem berzenkedik a néző. Ráadásul a magyar népzene sajátosságait is beleszőtte az operájába. Élvezetes énekelni is, hallgatni is. 

A Petőfi Sándor művéből készült vígoperát 2024. február 9-én, pénteken 19 órától mutatják be a Csokonai Teátrumban. A vendégelőadásként érkező produkcióban énekkarunk tagjai mellett olyan művészek jelenítik meg a karaktereket Szemenyei János mellett, mint a Liszt-díjas Molnár Levente, Mester Viktória, Zábrádi Annamária, Ujvári Gergely és Bakos-Kiss Gábor.

Az interjút készítette: Iván Aurél