A magyar kultúra napján a Csokonai Teátrumban lép fel a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, Kárpátok visszhangja című táncjátékuk kapcsán beszélgettünk a Kossuth-díjas táncművész-koreográfussal, a Nemzet Művészével, Zsuráfszky Zoltánnal.
A Magyar Nemzeti Táncegyüttes híres arról, hogy a tiszta forrásból merítve készülnek különleges koreográfiái. A Kárpátok visszhangjában milyen táncokkal találkozhatnak a nézők?
Zsuráfszky Zoltán: A Kárpát-medence színes táncait, viselet- és zenekultúráját szeretnénk bemutatni a hazai és külföldi közönségnek, különös tekintettel a legszebb magyar viseletekre, mint például a kalotaszegi, a matyó és a rábaközi. Az előadás során ízelítőt adunk a magyar tájegységek, táncdialektusok tánckultúrájából, többek között látható lesz dél-alföldi oláhos, rábaközi és szatmári táncok, kalotaszegi legényes és székelyföldi forgatós is.
A magyar kultúra napja igazi ünnep minden évben, főleg a hagyományok megőrzéséről, ápolásáról szól, amelyben Önnek és feleségének, alkotótársának, Zs. Vincze Zsuzsának jelentős szerepe van. Hogy látja, 2024-ben mennyire nehéz ez a misszió?
Zs. Z.: A magyar kultúra ápolása folyamatos művészi feladatot jelent minden kulturális intézmény számára, a himnuszunk születésének évfordulója kiemelt jelentőségű nap. A Himnusz tulajdonképpen meghatározza, hogy milyen szerepe, milyen hozzáállása, milyen tartása legyen a magyarsághoz, a hagyományhoz, a magyar identitáshoz egy ilyen művészeti intézménynek. Ezt képviseljük évtizedek óta, és ezt szeretnénk a jövőben is folytatni. Igyekszünk a magyar kultúrát a legszínvonalasabban képviselni a határainkon innen és túl, tehát úgy a Kárpát-medencében, mint Európában és a világ számos országában.
Nagyon sok a fiatal a Táncegyüttesben, ez új lendületet ad Önnek koreográfusként is?
Zs. Z.: Igen, mindenképpen. Jó kapcsolatot ápolunk a Magyar Táncművészeti Egyetemmel, az elmúlt években is több végzős, tehát felkészült fiatalt szerződtettem, hogy biztosítsam a professzionális, színvonalas utánpótlását az ország legnagyobb létszámú, néptánc alapú táncegyüttesének, a Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek, de sok esetben kiemelkedő tehetségű fiatal amatőr táncosok is „öregbítik” együttesünk hírnevét.
Milyen emlékek kötik Debrecenhez? Örömmel tér vissza a cívisvárosba?
Zs. Z.: Mivel én is az ország keleti feléről származom, gyerekkorom óta fontos számomra a kapcsolat őrzése a régióval. Fiatalon is nagy örömmel utaztam Debrecenbe, de a későbbi debreceni fellépések az együttesemmel is emlékezetesek számomra. Örömmel figyelem Debrecen gazdag táncéletét. Ismertem a Béres András által vezetett Debreceni Népi Együttes munkáját, sőt, évtizedekkel ezelőtt személyesen is volt alkalmam dolgozni a Debreceni Hajdú Táncegyüttessel. Felejthetetlen emlék marad számomra, amint 1971-ben az első vagy második virágkarneválon a miskolci virágkosár mellett táncolhattam szólistaként, majd szintén évtizedekkel ezelőtt a Csokonai Nemzeti Színházban volt alkalmam a Bánk bán koreografálására. Nagyon emlékezetes még számomra a néhány éve, a Nemzeti Színházzal közös előadásunk, a Csíksomlyói passió bemutatója a Debreceni Református Nagytemplom előtt. Ezek mind-mind nagyon szép emlékek hála Istennek gazdag művészi életem folyamán.