Az Ida regénye című tévéfilmjével a legjobb televíziós rendezést nyerte el a veszprémi Magyar Mozgókép Fesztiválon.  Az Ön mögött álló szakmai múlttal és tapasztalattal biztos volt az adaptáció sikerében?

Goda Kriszta: Mikor egy munkába belekezdek, nem gondolkozom díjakról vagy sikerről. Van egy belső iránytű, amire figyelek, ez lényegében annyit jelent, hogy igyekszem vezetni a néző figyelmét.

Divinyi Rékával, a forgatókönyvíróval olyan adaptációt készítettek Gárdonyi regényéből, ami kiemeli Ida nézőpontját és a cselekmény szerelmi szálát. Mi volt az elgondolás emögött? Közelebb áll így a történet a mai emberhez?

Kellett választanunk egy szemszöget, és Idáé állt hozzánk közelebb. A leegyszerűsítésnek azonban egy olyan oka is volt, hogy azt a mennyiségű cselekményt, amit Gárdonyi a regényben elmesél, nem bírja el egy film. Emiatt számos részt ki kellett hagynunk a regényből, sokszor olyanokat is, amiket fájó szívvel engedtünk el.

Mondana erre példát?

Van egy párbajjelenet a regényben Mikei és Csaba között, amit megírtunk, mégsem forgattuk le. Ebben a jelenetben Ida, félretéve, hogy leplezni akarja Csaba iránti vonzalmát, odarohan a megmentésére és véletlenül megsérül, bár szerencsére csak súrolja a golyó. Csaba, meglátva a vérző Idát, rájön, hogy Ida nem közömbös iránta és később ennek a látványnak az alapján festi meg a végén az Angyal című képét.

Könnyű volt a Gárdonyi-regénnyel dolgozni a választott fókusz szerint? Hogy érezte, Gárdonyi elég finoman és hitelesen dolgozta ki a női karaktert ebben a regényben?

Ida jellemrajzán nem kellett alakítanunk, de kicsit modernizáltuk a karaktert. Ha belegondolunk, meglepően modern a regény témafelvetése. Ida emancipált nő, aki egyedül, a saját lábán megállva akar élni és csak azért megy bele a névházasságba, hogy ezt a célját elérje. Fontos volt ugyanakkor, hogy a filmben aktívabb, kezdeményezőbb karakterként jelenítsük meg, mert egy sodródó hős filmen nem működik jól.

A regény korábbi filmes adaptációi jól ismert sztárokkal dolgoztak. Az 1974-es tévéfilmben Venczel Vera és Oszter Sándor vitték a főszerepeket. Önnek mennyire fontos, hogy legyen húzónév a szereplők között?

Sosem fontos, hogy „név legyen”, aki bekerül a filmembe, nem eszerint választok. Annak idején a Csak szex és más semmi készültekor Csányi Sándor még nem volt ennyire ismert színész, mint most, ahogyan Fenyő Ivánt és Schell Juditot is inkább a színházi szakma és a színházi közönség ismerte. Számomra az Idánál is az volt fontos, hogy a karaktereket legjobban megformáló színészek kapják a főszerepeket.

Egy korábbi interjújában említette, hogy a következő terve, hogy Durica Katarina A rendes lányok csendben sírnak című regényét vigye filmre. Mondhatjuk, hogy a női témák egyfajta vezérfonalat jelentenek a rendezői pályafutása során?

Nem teljesen tudatos ez részemről. Nyilván, az, hogy nő vagyok, részrehajlóvá tesz a női témák és női szempontok irányában, bár ugyanúgy vonzanak „maszkulin” témák is, ha az adott történet abban a közegben mesélhető el a legjobban. Durica Katarina regényében nagyon megfogtak azok a női sorsok, amikről ír, fontos témának tartom és örülnék, ha mozifilm készülhetne belőle.

A MagdaFeszt keretén belül október 4-én 16 órakor az Apolló moziban találkozhatunk a rendezővel. A beszélgetést Gyürky Kata moderálja.

Fotó: Csiszér Goti