A cikk eredeti megjelenési helye: dehir.hu
A pályáját színészként kezdte, majd zeneszerzői és művészetigazgatási menedzser képesítést szerzett Mátyássy Szabolcs, aki Szabó K. István rendezővel közösen pályázott a Csokonai Színház vezetésére. Az új igazgató július elsejétől veszi át elődjétől, Gemza Pétertől a kulcsokat.
Dehir: Lesz, vagy volt tényleges kulcsátadás és átvétel is?
Mátyássy Szabolcs: Három hullámban zajlott és zajlik az átadás-átvétel időszaka. Már két megbeszélés és pontos elszámolás megtörtént, ezen a héten lesz az utolsó találkozó a volt vezetés, az önkormányzat és a DIM munkatársaival. Az az igazság, hogy eddig is rengeteg időt töltöttem Debrecenben a közgyűlés márciusi döntése óta. Igyekeztem előre dolgozni, feltérképezni a viszonyokat, előkészíteni olyan fontos döntéseket, melyeket július elsejétől hivatalosan is be kell indítanunk. Igen, van nálam egy kártya, ami minden helyiséget nyit, amivel mindenhová be tudok jutni mindkét épületbe, de hivatalos kulcsátadó ceremónia nem történt. Ez nem is szükséges, hiszen az a legfontosabb, hogy az igazgatóváltás zavartalanul történjen, a társulat ennek véletlenül se érezze negatív hatását. Az én dolgom most az, hogy megnyugtató és kiszámítható légkört teremtsek.
Dehir: Milyen érzés végigmenni a folyosókon, benyitni az irodákba, vagy kinézni a színpadról a most még üres nézőtérre?
Mátyássy Szabolcs: Egy ember, egy művész, egy igazgató életében nem túl gyakran adatik meg, hogy átadhat egy több éven át tartó, aprólékosan felújított színházépületet. Egy olyan épületet, melyre kifejezetten büszke a város, hiszen a Szkalnitzky Antal tervei nyomán elkezdődő építkezés, majd az 1865-ös átadása óta sok idő eltelt. Nagy öröm látni, hogy a debreceni városvezetés igen komoly erőfeszítéseket tett és tesz azért, hogy a Csokonai Fórummal együtt – más városban nem tapasztalható módon – öt játszóhelyen indulhat el a munka ősztől.
A történelmi épület nézőtere, a kiszolgáló helyiségek, a csodálatosan felújított büfék, az öltözők, a közösségi terek mind-mind olyan odafigyeléssel és szakértelemmel lettek felújítva és újragondolva, amit szájtátva nézünk minden nap, rácsodálkozva ennek a fenséges épületnek a tradicionális elemeire, valamint innovációs lehetőségeire. Hadd mondjak egy példát: olyan színpadtechnika van jelenleg a színházban, ami abszolút megelőzi a korát, Magyarországon pedig teljesen egyedülálló.
Dehir: Ismerkedik a társulattal?
Mátyássy Szabolcs: Három hónap óta heti rendszerességgel jelen vagyok és dolgozom Debrecenben. Szabó K. István művészeti vezetővel hatalmas elánnal ugrottunk bele a munkába, készítettük elő azokat a területeket, amelyek hivatalosan csak július 1-e után élesednek. Ebbe beletartozott az is természetesen, hogy bemutatkoztunk a társulat előtt, beszéltünk a terveinkről, ismertettük a pályázatban leírtakat. Beszéltünk a színházi tárak vezetőivel, közösen értékeltük a felmerülő problémákat és azok megoldási lehetőségeit. Szintén beszéltünk a színészekkel, akiket biztosítottunk arról, hogy számítunk a velük való közös munkára. Amúgy sem jellemző, hogy nagy mozgás lenne a társulaton belül: talán 2-3 ember megy el a színháztól, további 235 kolléga úgy gondolta, hogy szívesen dolgozna velünk.
Dehir: Korábban arról beszélt, hogy három tagozatú színházban gondolkodik. Lehet-e már néhány konkrétumot is tudni a tervekről?
Mátyássy Szabolcs: Alapvetően olyan vállalásokat fogalmaztunk meg a pályázatban, melyeket nagyon szeretnénk, és reményeink szerint meg is tudunk valósítani. Nyilván ebben van egy lépcsőzetes építkezés és egy priorizálási folyamat is, de a három tagozat létrehozása elengedhetetlen rögtön a szeptemberi indulást követően. Úgy vélem, hogy a prózai-, tánc -és operatagozat együttes jelenléte nélkülözhetetlen egy nemzeti besorolású teátrum esetében.
Dehir: Hogyan lehet országosan, vagy akár nemzetközi szinten is pozicionálni a Csokonai Színházat?
Mátyássy Szabolcs: Alapvető célunk, hogy a Csokonai Nemzeti Színház rövid időn belül mind a hazai, mind a nemzetközi színházi vérkeringésbe szervesen bekapcsolódjon. Számos folyamatot indítottunk, egyeztetést folytattunk ez ügyben helyi, hazai és nemzetközi viszonylatban is. A már meglévő fesztiválokon (MagdaFeszt, Deszka Fesztivál) kívül folyamatosan keressük az együttműködést Debrecen város kulturális és oktatási intézményeivel, valamint – hazai viszonylatban először – nemzetközi színházi fesztivált szervezünk, K. Európa Bienállé néven, ahol a Baltikumtól a Balkánig hívunk meg előadásokat és alkotókat. Ez önmagában már egy hatalmas vállalás, így fokozatosan, két év alatt kívánjuk megvalósítani, emellett úgy látjuk, hogy egy ilyen nemzetközi fesztivál elengedhetetlen színházunk láthatósága és megítélése szempontjából is.
Dehir: Mit jelent az, hogy új marketingeszközökkel fejlesztené a kommunikációt és a marketinget?
Mátyássy Szabolcs: A következő időszakban szeretnénk olyan arculatot bevezetni, amely egyértelművé teszi, hogy a három játszóhelyünk, a Csokonai Teátrum, a Csokonai Fórum és a Nagyerdei Szabadtéri Színpad is a Csokonai Nemzeti Színház – Debrecen kötelékébe tartozik. Ezen már dolgozunk, helyi művészeket kértünk fel hozzá, hogy legyenek a segítségünkre. Ezzel párhuzamosan elkezdtük egy új honlap fejlesztését, amelynél nagyon fontos számunkra, hogy ne csak megjelenésében, hanem funkcionalitásában is felhasználóbarát legyen, segítve, hogy a nézők könnyedén hozzájussanak minden információhoz rólunk. Nagy hangsúlyt fogunk fektetni az online felületeinken megjelenő tartalmak gyártására, hogy a falakon belül folyó munka minél közelebb kerülhessen közönségünkhöz, megmutatva, mennyire fontos számunkra, hogy ismét bekapcsoljuk színházunkat Debrecen kulturális életébe. Szeretnénk, ha ismét a művészet otthonaként gondolna mindenki a Csokonaira, ezért is választottuk Latinovits Zoltán szavait az idei évad szlogenéül, mely így hangzik: „Költözzünk vissza egymásba!”
Fotók: Éder Vera
