Csokonai Teátrum

Színházunkról

Színházunkról

Debreceni_Csokonai_Színház

Prológ

Puritán hitnek ősi városában hiú látványnak nem: – csak szellemünknek épülhetett e ház: »azért ez oltár«” – olvasható Jókai Mór 1865-ös megnyitóra írt prológja a színház előcsarnokának márványtábláján.

A Csokonai Nemzeti Színház Debrecen első és legnagyobb kőszínháza, a Kossuth utca 10. szám alatt. A mór és bizánci elemeket tartalmazó, romantikus stílusú színházat Szkalnitzky Antal pesti építész tervei alapján 1861-65 között építették, ünnepélyes megnyitása 1865. október 7-én volt. A nyitóelőadás Reszler István társulatának előadásában Katona József Bánk bán című drámája volt, Gertrudist vendégként Laborfalvi Róza játszotta.

1915-ben vette fel Csokonai Vitéz Mihály nevét, 2012-ben kapott nemzeti színházi státuszt.

A ma is álló épületben játszott többek között Blaha Lujza és Honthy Hanna, Latabár Kálmán és Csortos Gyula. Olyan tehetségek kezdték itt pályájukat, mint Soós Imre, Mensáros László, Márkus László, Latinovits Zoltán és Hofi Géza.

Az épület 2019 és 2023 között teljeskörű felújításon esett át, a felújított színházépületet 2023. szeptember 16-án nyitották meg egy ünnepélyes gála keretében.

A TÁRSULAT

Az első önálló debreceni társulat jóval az épület megépülése előtt, 1810-ben alakult meg, s 1824-ig maradt együtt.

Ezt követően több mint három évtizedig 25 társulat lépett fel a cívisvárosban, ahol különösen a nagy országos vásárok idején volt óriási az érdeklődés. Déryné, Egressy Gábor, Szerdahelyi József, Szentpéteri Zsigmond neve fémjelezte ezt a korszakot, a nemzeti nyelv és erkölcs „csinosodásának” korát.

 

s186201021830-236×300

A következő társulatnál lépett fel Petőfi Sándor 1843–1844-ben. Keserves volt ez az „egy tele” Debrecenben, de két év múlva, 1846-ban felemelő élménye volt ebben a színházban, mint ünnepelt költőnek: megjelentekor tapsorkán fogadta és Prielle Kornélia elszavalta „A virágnak megtiltani nem lehet” kezdetű versét.

1847–1857 között vegetált Debrecenben a színházi élet, kivéve Kossuth kormányának ittlétét, amikor Laborfalvy Róza, Lendvai, Egressy játszott a sebesült honvédeknek és a kormány tagjainak. 1861-ben érkezett Debrecenbe a népszerű tenorista és színházigazgató, Reszler István „dráma és dalmű társulata”. Reszler saját költségén építtetett „fedett színkört” azaz deszkaszínházat a Péterfia u. 4. sz. alatti házban. A „Nemzeti Színháznak” – rajta kívül – Zöldy Miklós, Foltényi Vilmos volt a fő erőssége.

Ez a társulat avatta fel az állandó kőszínházat 1865. október 7-én.

138-214×300

A KŐSZÍNHÁZ – 1865

Az állandó színház gondolata már a negyvenes években felmerült, de nem volt rá pénz, majd a kormányzat nem adott rá engedélyt.

1858-ban alakult meg a Színügyi Bizottmány, amely megkezdte tárgyalásait Ybl Miklóssal, Ybl először a Nagy Czegléd utca közepét javasolta, majd megbarátkozott a városhoz közelebb eső területtel. 1861-ben visszalépett, mert megtudta, hogy a város Skalnitzky Antallal is tárgyal.

Ebben az időben, a Bach-korszak megszűntével, virágzásnak indult a debreceni művészeti közélet. 1861-ben megalakult az Emlékkert Társulat, amely rendezte a Nagytemplom és a Református Kollégium közti teret, összegyűjtötte a pénzt a honvédszoborra, majd Izsó Miklós Csokonai Vitéz Mihály-emlékművére. Beindították a Hortobágy című lapot, amely állandó szószólója volt a nemes ügynek.

Közben a városi közgyűlés 1861-ben megszavazott 140 ezer forintot és elhatározta az építkezés megkezdését. Skalnitzky Antal lelkesen kezdett a munkához, felhasználta a Franciaországban, Angliában látott példaképeket, szerzett tapasztalatait. Megfeszített munka után 1861. június 15-én nyújtotta be tervét, amit 144 530 Ft-os előirányzattal el is fogadtak. E tervét méltányolva a Tudományos Akadémia tagjául választotta. A kivitelezést Vecsey Imre vállalta 101 500 Ft-ért. Ez a művelt, Európát járt építész a nehézségek ellenére kitűnően és nagy áldozatkészséget tanúsítva látta el feladatát.

A város csak úgy győzte a fizetést, hogy újabb és újabb földeket adott el: ezeket a homok-kerti területeket az eladás ellenzői „Bánom föld”-nek, „Átkos föld”-nek nevezték. Nem igaz tehát, illetve cívisellenes megjegyzés az, hogy azért épített Debrecen városa ilyen pompás színházat, „mert tellett”. A pompás és tágas palota a jövőnek is épült.

Minden nehézség ellenére 1864 őszére már állt a színház, és megkezdődött külső és belső szépítése. Skalnitzky Antal tervezte az öntöttvas kerítést és a lámpaoszlopokat, az épület belső, karcsú oszlopait bíborpiros-arany festékkel látták el.

A díszítőfestést idősb Teucher Károly végezte, aki előzőleg már a Tudományos Akadémia és több pesti középület festését is kiválóan elkészítette. Élénk színű, arannyal keretezett magyaros, virágos ornamensei jól illettek a romantikus stílusú színház jellegéhez.

A színpadnyílás feletti portrék és Debrecen címerének megfestésére Telepy Károlyt kérte fel a színház.

A magyar és debreceni színjátszás hét nagy egyéniségét jelenítette meg: Szerdahelyi Józsefet, Megyeri Károlyt, Fáncsi Lajost, id. Lendvay Mártont, Szentpéteri Zsigmondot, Kántorné Engelhardt Annát.

s186510081900-238×300
Az épület külső szobrait Marschalkó János mintázta. A színháznak 300–300 Ft-ért vállalta fel a hat életnagyságú költőszobor, valamint az attikára kerülő, magyar ruhában megjelenített Költészet és Népdal című allegorikus alakok faragását.

Balra Petőfi Sándor, Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály, jobbra Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc és Kisfaludy Károly költők szobrát helyezték el a falfülkében. A színház főhomlokzatának felső részén kapott helyet Debrecen város címere, amelyet Halász László faragott.

1865 őszére megnyitásra készen állt a színház. Az ünnepélyes megnyitó október 7-én volt Jókai Mór prológusával, majd Katona József Bánk bánjának ünnepi előadásával. A Prológust Jókainé Laborfalvy Róza adta elő, ugyanő játszotta Gertrudis szerepét, míg Bánk bánt Molnár György, Peturt Rónay Gyula, II. Endrét Együd István alakította.

Az első társulat tagjait csoportképen örökítette meg Marastoni József. Litográfiája Gondy-Egey fényirdájának huszonnégy fényképe alapján készült. E cég örökítette meg a színház legjelentősebb és kevésbé népszerű operaénekeseit, drámai színészeit, táncos komikusait, szubrettjeit.