„Minden futásnak más illata van. És más története, és más tanulsága. És sokszor pokoli nehéz, de nem szabad róla lemondani, mert van valami, ami csak ezáltal megtapasztalható. A mai futásnak frissen vágott fű és fekete harangvirág illata van. És körbefutom a Margitszigetet egyszer, és kétszer, és sokszor, és amikor észbe kapok, már a Gellérthegyen találom magam. Igazi szenvedélyem futni, felfelé futni egy hegyre! Igen, ilyen egyszerűen! Futni felfelé! Fel, az égbe, ahol végtelen a tér és végtelen a fény! És futok, és azon tépelődöm, miközben egyenletes utazósebességre kapcsol a testem, hogy mit csináltam én eddig az életben?”

Varga Klári monodrámája Árpád-házi Szent Margit életét dolgozza fel és arra keresi a választ, hogy mi közünk lehet nekünk, ma élő embereknek egy, az 1300-as években élt szent történetéhez. Az Oldás-Áldás narrátora negyvenhárom éves biológus, aki margitszigeti futásai közben saját lelkével és fájdalmával küzd, helyét keresi a világban. Hogy veszteségei után miből lehet erőt, bátorságot meríteni, hogy mit jelent az életigenlés, és hogy miként válhat szabaddá, azt Szent Margit figurája tanítja meg neki.