Trill Zsolt, Vass MagdolnaLegyen ez az utolsó bejegyzés a naplóban. Megvolt a premier (és a második előadás is). Innentől, ami fontos, az már a nézők előtt történik. Nagy hajtást tudnak maguk mögött az alkotók, pihenésről szó sincs (lásd: „Be van fejezve a nagy mű, igen. / A gép forog, az alkotó pihen.”).

A második Tragédia-előadás után két Karrier-előadás szerepel a műsorrendben. Az abszolút főszereplő itt Trill – és a Tragédiából játszik még Szűcs Nelli, Varga József, Tóth László, Kristán Attila is. (Lásd a Karrierről Fáy Miklós cikkét: Trill, a trilla. Tegnap ő, ma én trillázok). És miközben esténként megy majd a Tragédia, a napokban a Trill-Szűcs-Kristán-Vass négyes pedig már elkezdi próbálni az Illúziókat. Két házaspár szövegtengernyi monológjait kellett a Tragédia-próbákkal párhuzamosan benyalniuk, mert Rizsakov (a Vihar, a Fodrásznő rendezője) tökéletes szövegtudást követel.

Karrier, Illúziók, Tragédia.

Mindezt azért hozom csak elő, hogy elmondhassam a következőket.

Volt a Tragédia próbafolyamatának egy különösen nehéz pontja. Trill (Ádám) fellázadt, Vidnyánszky (a rendező) otthagyta a próbát. (Elmúlt közös húsz évükről mondta egyszer Trill: „Olyan ez, mint egy szerelem és egy házasság. Volt benne mosolyszünet és szakítás is.”) Nem voltam ott, csak hallottam az esetet, tehát csak a tényt rögzítem (másnap már minden folyt rendes mederben).

A balhé napjának estéjén volt a Fodrásznő 50. előadása. Teltház, standig ovation, mókás köszöntések, jól sikerült közönségtalálkozó. Lazára vették a figurát a színészek, improvizáltak, önmagukat is szórakoztatták, ugratták egymást előadás közben is.

– Tudod mi a te karriered, te illuzionista? Egy tragédia! – vágta Kristán baráti szurkapiszkaként Trill fejéhez a Fodrásznő egyik jelenetében (és a Scapin főszerepét még nem is dörgölte az orra alá).

Ezt már Trill se bírta: kiesett a szerepéből, nevetetni kezdett. A poénon. Saját magán.

Kornya István
Fotó: Máthé András