Varga József és Mészáros Tibor A revizorban Van, aki csak Hamlet akar lenni – én meg játszani akarok, kis túlzással: bármit - mondja Mészáros Tibor, aki pályakezdőnek tartja magát, pedig A revizor főszereplőjeként egy egész előadás karmestere.

Hogyan lett színész?

Úgy, hogy soha nem akartam más lenni. Se tűzoltó, se katona, se... A szüleim egyszer sem mondták, hogy fiam, jó volna azért valami rendes szakmát is tanulni. Békéscsabán már diákszínjátszó csoportba jártam a gimiben. Aztán jött két év stúdiózás Pesten az Új Színházban és még egy segédszínészként a Bárka Színházban. Negyedjére vettek fel a Színművészetire.

Megpróbálta volna ötödjére is?

Talán nem... A Bárkán már sok jó feladatot kaptam, dolgoztam rendesen. Viszont csábított, hogy Jordán Tamás és Lukács Andor indít osztályt.

Mit tanultak ettől a két mestertől?

Mindent. A színházért való lét értelmét és gyakorlatát. Jordán Tamás elfoglaltabb volt a Nemzeti igazgatása miatt, de Lukács Andor szinte együtt élt velünk.

Az osztályból 2006-ban nyolcan „testületileg" Debrecenbe szerződtek.

Elsősorban Vidnyányzky Attila művészi híre vonzott bennünket. Az, hogy a Csokonaiban folytatódhat az a közösségi, műhelyszerű, kockázatvállalós színházcsinálás, amiben a Színművészetin éltünk.

A nyolcakból két évad elteltével csak ketten maradtak Mercs Jánossal...

Én azért döntöttem így, mert úgy éreztem, hogy a Csokonaiban még évekig a legkülönfélébb műfajokban, előadásokban, sokfélre rendező keze alatt formálódhatok. Hiszen öt év színházzal a hátam mögött még csak pályakezdő vagyok.

A Mágnás Miska táncoskomikus szerepétől A revizor Hlesztakovjáig minden belefér.

Van, aki csak Hamlet akar lenni – én meg játszani akarok, kis túlzással: bármit. Vannak, akik azt mondják, hogy a próbák miatt érdemes színésznek lenni – számomra is fontos a műhelymunka, de a cél mégiscsak az, hogy kiálljunk a közönség elé.

Ez doppingolja?

Hogyne! De nemcsak az, ha érzem, hogy magunkkal ragadtuk nézőket. Az is felvillanyoz, ha ezért meg kell küzdeni. Ez rémesen és rémisztően izgalmas, hiszen mindig mások ülnek a nézőtéren. Izgat az is, hogy átgondoljam: „Na, ez meg ez ma miért nem sikerült?"

Érdekli, lehangolja a negatív kritika?

Nem esik jól – aki mást mond, nem őszinte. Ha az elmarasztalás megalapozott, érdemes elgondolkozni rajta. De ha csípőből jön, nem tudok mit kezdeni vele. A színház munka – a közönség részéről is. Azt szeretem, ha a néző őszintén kíváncsi, mert az akarja látni, hogy ezek itt, most, ma hogyan csinálják. És nem bánja, ha egyszer csalódik, mert újra kíváncsi ránk.

Kornya István

(megjelent a Hajdú-Bihari NAPLÓ-ban, 2011. 5. 27.)

Mészáros Tibor »