• Prológ
• színlap
• a szerző
• visszhang
• vendégjáték
• képgaléria
• videó
• english
• Minden oldal

Visszhang

A Fodrásznő esete a szerelemmel

"A kortárs orosz drámaíró, Szergej Medvegyev Magyarországon először Debrecenben bemutatott darabja sallangoktól mentes, rövid, de precízen felépített történet. Aktuális, mert a harminc-negyven közötti egyedülálló nők kétségbeesett társkeresési próbálkozásai, vagy inkább megpróbáltatásai, az irodalom és a mozgókép egyik legtöbbet feldolgozott témájává vált az elmúlt évtized során, de van a Fodrásznőben valami örökérvényű is, mert végső soron a szerelem és a boldogság megtalálása mindennek a mozgatórugója itt is. Medvegyev többszörös díjnyertes bemutatkozó darabjának titka egyrészt ebben a kettősségben rejlik, másrészt pedig, hogy a szerző, a hasonló témájú alkotások nőalakjaira jellemző keserűség és cinizmussal átitatott önsajnálat nélkül tálalja ezt.

Medvegyev a darab központi tengelyeként működő szerelem utáni intenzív és őszinte vágyat töretlen optimizmussal és lelkesedéssel szövi át, mely az Irinát alakító Szűcs Nellinek köszönhetően átsugárzik a körülötte lévő férfiakra és a közönségre is. ...

Mosolygunk, mert nincs nő, aki ne ismerné fel magában a Fodrásznőt, akinek csak a kedvétől függ, hogy aznap éppen harmincnak néz ki, vagy úgy, mint aki rég elmúlt már negyven. Nem idegen tőlünk az sem, hogy Irinát is többnyire olyanokkal hozta eddig össze a sors, mint első férje, a részeges művész Nyikolaj (Trill Zsolt), az őt szeretőnek kívánó középszerű, középkorú nős férfi Alekszej Nyikolajevics (Tóth László), az odaadó, de esetlen Viktor (szintén Trill Zsolt), vagy az Irina érzelmeit csak kihasználni akaró Jevgenyij (Kristán Attila). Sok, hozzá hasonló cipőben járó nővel ellentétben, azonban Irina rendíthetetlenül hisz a szerelemben, történjen vele bármi. (És valóban, ami rossz csak történhet, az meg is esik vele.) Irina viszont nem fél világgá kiabálni érzéseit, mellyel mindenkit felpezsdít maga körül, nem csoda, hogy a darab összes férfija beleszeret (a nézővel együtt) a nő őszinteségébe és életvidámságába, mely még a kegyetlen és számító Jevgenyijt is megérinti." (Váró Kata Anna – Kritika)

ATTRAKCIÓ!

Az első percekben tűzoltó alakulatként bevonuló három férfiszínész, Trill Zsolt, Tóth László és Kristán Attila szemmel láthatóan élvezik a rendezés által felkínált játékokat, s nyilvánvalóan nem osztják a résztvevő nézőben olykor feltámadó félelmet: bátran másznak és lógnak a magasban. A fodrásznőbe szerelmes tűzoltó szerepében Trill Zsolt ráadásul egy hosszabb komikus betétet is birtokol: előbb prózai, majd zenés (léggitáron kísért) szavalata az előadás blődli-csúcspontja. Mindhármuknak jut másik szerep is: Trill mint züllött ex-férj, Kristán Attila mint asszonygyilkolásra készülődő rab, míg Tóth László egy fodrászati törzsvendég és büntetőbíró figurájában nyer további lehetőséget az emberábrázolásra. Igaz, ez a lehetőség inkább csak formális, hiszen a figurák egyike sem rendelkezik valódi mélységgel, a groteszk (vagy éppenséggel elkomolyodó) játékon túl is körvonalazható személyiségjegyekkel.

Irina szerepében Szűcs Nellinek jut a legnehezebb feladat: hitelessé tenni a következetesen rosszul választó, reménytelen helyzetén is csak rontani tudó fodrásznő alakját. Ráadásul mindezt úgy, hogy az előadás hálás játékaiból, komikus pillanataiból neki jóval kevesebb juthat, s hogy szinte egymagában kell elcipelnie a problematikus darabzárás főterhét. Ha ez utóbbi feladat nem is sikerülhet minden fennakadás nélkül, azért Szűcs Nelli alakítása így is komoly művészi teljesítmény: valóságos vonásokat és sugárzó emberi tisztaságot kölcsönöz a boldog-boldogtalan Irinának, s jószerint megnemesíti a nő rossz döntéseit, többszörös nyomorát. S ha tetszik, ez legalább akkora attrakció, mint egy sikerrel abszolvált létragyakorlat. (László Ferenc – Revizor Online)

Vágy és vakság

Szűcs Nelli szép Irina alakításának a kulcsa az egyszerűsége, természetessége. Nem minősíti a figurát, csak egyszerűen megmutatja azokat a természetes asszonyi vágyakat, női reakciókat, amelyek meghatározzák őt, és minden jó szándéka ellenére valahogy mégis csapdába csalják. Szűcs Nelli természetes módon mesél, majd magától értetődően lép be a jelenetekbe. Nem játszik, létezik. Irina ugyanis nem keresi a helyét, nem váltogatja a szerepeit. Számára az élet egyszerű képlet, aminek - azt hiszi - már meg is találta a megoldását.

Medvegyev szándékának megfelelően Viktor Rizsakov debreceni rendezése is kiemeli Irina figuráját, és míg őt a maga közvetlen emberségében mutatja meg, az összes többi szereplőt idézőjelbe teszi. Többek között azzal is, hogy a darab további hat szerepét (köztük női szerepet is) egy három tagú férfikórusra bízza. A Trill Zsolt, Kristán Attila és Tóth László alkotta trió néha valóban kórusként viselkedik, máskor pedig egy-egy tagjuk belép egy-egy szerepbe. Ez eleve idézőjelbe teszi figuráikat, amelyet tovább mélyít az a játékosság, amellyel megjelenítik az alakokat, helyzeteket. Önfeledt, sodró lendületű játékot látunk, amely a legjobb beregszászi hagyományokat folytatja, teljesíti ki. (Mátyás Edina – Ellenfény)

Színészparádé

...három férfi játssza körül változékony és változatos alakban és stílusban a középpontot színesen birtokló színésznőt, Szűcs Nellit, aki Irinában a végletesen vak, derűsen naiv áldozatot pikáns iróniával ruházza föl. Játékában a rendíthetetlenség egyszerre vicces és melankolikus, zsigeri és reflektált.

Trill Zsolt az ő szokásosan elsöprő lendületével több figurát is parádésan mozgat, cikázik líra és kabaré közt, fizikailag és szellemileg is akrobatikus ügyességgel. Kristán Attila egyik fő figurája az Irinával levélrománcot folytató rab, aki egyszerre készül az új életre és az új gyilkosságra. Tóth László epizódszerepei közül tán a fodrászat törzsvendége a legtalálóbb, mert ez illeszkedik a legsimábban a komédiai vonulatba.

Mert hát erről van szó: komédiáról. Rizsakov rendezése nem dől be a darab álmélységeinek, melodramatikus felhangjainak; nem is igen látunk ezekből semmit. Kozma András fordítóként és dramaturgként is mindent megtett, hogy a végére indokolatlanul abszurdba hajló darab görcseit feledtesse, ezért aztán nincs más dolgunk, mint ámulni és derülni a négy színész perfekt játékán, derűs örömszínházán. (Csáki Judit – Magyar Narancs)

Szőke herceg fehér lovon

Viktor Rizsakov elegánsan eltartja, tudatosan színházi közegbe helyezi a sztorit, kinyitva az utat a színészek előtt, hogy kívülről-belülről átjárva az összes helyzetet, karaktert és viszonyt, szinte végtelen szabadsággal és valódi virtuozitással ábrázolják a jeleneteket. A szabadságot azonban szigorú rend eredményezi: koncentráltság és pontosság, az írói és rendezői fekete humor abszolút értelemben vett értése és közvetítésének szándéka van a produkció mögött. Szűcs Nelli hittel naiv és bizakodó fodrásznője a maga egyszerűségében gazdagon és mélyen rétegzett karakter, s egyszerre tudja láttatni a valóság és a saját szemszög síkjait. Őt „szolgálják ki" a férfiak: Tóth László, Kristán Attila és Trill Zsolt néha szerepet cserélnek, néha vetélkednek, néha a „mindenki egyért" elvet követik, de mindvégig felfokozott energiával, lelkesen játszanak – a szó legszorosabb értelmében. Tóth a közösségi kapcsolatokra vágyó bíró, Kristán az újra- és újrakezdő, hibából tanulni képtelen, érzéketlen Jevgenyij szerepében tud emlékezetesen megmutatkozni, Trill pedig akár fodrászlányt, akár a Hitlerre emlékeztető „konceptuális művész"-rémet, akár a gondosan tesze-tosza tűzoltót alakítja, nem tud hibázni.

Magával ragadó az az ügyesség, amellyel a tárgyi világot is magukhoz passzintják a színészek, akiket minden pillanatban jó nézni. A gazdag ötletesség még azért is kárpótol, hogy a sztori – a maga koncepcionális sutaságából-esetlegességéből adódóan – viszont nem ragadja magával annyira az embert, még ha a rendező-látványtervező Rizsakov, illetve dramaturgja, Kozma András mindent meg is tesz azért, hogy ezt ne vegyük észre. A tanulság pedig megint csak az, hogy az igazi színház akár egyetlen (jelen esetben újságpapírból álló) fal előtt is képes létrejönni: a jó szórakozás sallangmentesen garantált. Ahogy egy jó filmben is – jöhet a stáblista. (Ugrai István – 7 óra 7)

A POSZT-válogató röviden

„A megkönnyebbülés pillanata a Viktor Rizsakov rendezte Fodrásznő volt, Debrecenben. Akkor találkoztam ezzel a színészpárral, Szűcs Nellivel és Trill Zsolttal, egy összefogott játékkal és egy olyan mozgással a színpadon, ami állandóan leköt, de mégsem erőltetett rohangálás. Jóérzést ad, nekem szól, ismerős, közvetlenül érint." (Fáy Miklós, a 2010-es Pécsi országos Színházi Találkozó válogatója, szinhaz.hu)

A „legendás" Fodrásznő

Este a „legendás" Fodrásznő a versenyprogram. Azért legendás, mert Fáy Miklós mindenhol azt nyilatkozta, ez volt az első előadás, amely biztos befutóként szerepelt a listáján. Hogy úgy mondjam, itt tört meg a válogatás jege.

Az előadást nézve ezt abszolút megértem. Egyszerű elbeszélésként indul a történet. Irina, a fodrásznő elmeséli, hogy hogyan él, hánykor kel, kik a munkatársai, hogy a szerelme épp börtönben ül, de kapott tőle levelet. Aztán megjelennek a kuncsaftok, köztük is akad udvarlója, egy lelkes tűzoltó személyében. Egy idő után azonban besűrűsödik a dolog, és rájövünk, hogy ez egy visszaemlékezés-féleség, a címszereplő halála után. Ahogy bonyolódik a történet, úgy változik a színpadkép is. Indításként egy hatalmas tábla áll csak középen, újságpapírokkal bevonva. (Az író, Szergej Medvegyev egy újsághír alapján írta meg a darabot.) Aztán ráfirkálnak, kiszakítanak belőle darabokat, így lesz belőle lakóház. Bekerül egy hatalmas létra, egy fura bicikli, székek, virágok, tűzoltóslagok, kék léggömbök, búgócsiga. Egyre nagyobb a káosz, ezek a tárgyak látszólag ötletszerűen hevernek és dobódnak el a színpadon, ezeket átugrálva kergetőznek a színészek, időnként cirkuszi mutatványokra hajazó produkciókat abszolválva. (Az egyik kedvencem, amikor Trill Zsolt elengedi a csokor lufit, Szűcs Nelli pedig az óriási létra tetején elkapja a levegőben a zsinórt.)

Magát a darabot nem tartom annyira jónak; ami a sikert indokolja, az a négy színész játéka. Szűcs Nelli végig Irinaként van a színpadon, Trill Zsolt, Tóth László és Kristán Attila több szerepben is tündököl, de olyan bámulatos és magától értetődő alakváltozásokkal, hogy kétség sem merül föl a történet követhetőségét illetően.

Piazzolla felturbózott zenéje jól passzol az előadás lebilincselő ritmusához és elsöprő játékosságához. Burleszk és dráma, kabaré és tragédia.A fodrásznőt felgyújtották. A férfiak dinnyét esznek. (Rick Zsófi, POSZT-napló, 2010, fidelio.hu)

Orosz frizura magyar fejbőrön

Mind Szergej Medvegyev szövege, mind pedig a színre állítás hordozza a gogoli abszurd elemeit (a jó ideje a híres köpeny alatt levő szereplőkkel), a csehovi környezetet (a cseresznyéskert vagy az udvarház helyére tűzlétrával ellátott toronyház kerül), Dosztojevszkij pedig a megbocsátás és a szeretet/szerelem általi megszabadítás gondolata révén van jelen. Egyik pillanat, ami az új drámát jellemezhetné, és amely némi komikus kisugárzást is kap, az, ahogyan egy fémlétra függőlegesen a fodrásznőhöz való feljutás lehetőségét hordozza, vízszintesen pedig szerelme börtöncellájának rácsaivá válik.

Ha egy kapcsolat létrejöttének esélye annál nagyobb, minél lehetetlenebbnek tűnik, akkor ezen axióma szerint hiányzik belőle minden materiális érdek vagy hatalomvágy. Rizsakov erre a férfi példáját hozta, aki, függetlenül attól, hogy megnyert vagy elveszített mindent, vagyontól háborúig, végül visszatér a nőhöz. Úgy tűnik, Debrecenben őrződik még valami Dosztojevszkijnek a szép megváltja a világot elvéből.
Az előadás keresgélés a személyes fantáziában, de egyben felhívás is a kollektív nosztalgiára (az emlék minőségét elhomályosító fantáziára) Vlagyimir Menysovnak a Moszkva nem hisz a könnyeknek című filmje, a megsárgult újságok és a toronyházak iránt, ahol az emberek meséket kreáltak, melyek évek múltán városi legendává váltak. A Fodrásznő felhívás arra, hogy belessünk a személyes vagy politikai vasfüggöny rojtjai közé. (Eugen Păsăreanu írása a Fodrásznő sepsiszentgyörgyi fesztiválszerepléséről, Reflex 2 Nemzetközi Színházi Biennálé - ellenfeny.hu )

A fodrásznő és a férfiak

A debreceni Csokonai Színház egy mai orosz drámaíró, Szergej Medvegyev Fod¬rásznőjével megmutatja, milyenek is ma a vidéki orosz emberek. A vidéken élő fodrásznő (Szűcs Nelli alakítja sokszínűen, energikusan, megkapó naivitását sem leplezve) egy újság "társkereső" rovatában talál rá szerelmére, a jelenleg börtönben ülő Zsenyára, levelezni kezd vele, s Moszkvába készülnek. Az utalás Csehov drámájára – ne feledjük, a nővérek is örökösen Moszkvába vágyódnak – félreérthetetlen. A rendező a kortárs orosz színház egyik nagy kísérletezője, az elhíresült Oxigén elnevezésű színházi mozgalom animátora, a rendezőként és színházi pedagógusként ismert Viktor Rizsakov, jelenleg a moszkvai Mejerhold Központ vezetője, aki a fodrásznőt megszemélyesítő Szűcs Nel¬li¬vel és az életében szerepet játszó férfiakkal (Trill Zsolt, Tóth László, Kristán Attila, akik fel-felcserélik szerepeiket, olyan hármast alakítva, ami a mai magyarországi színpadokon szinte páratlan!) olyan előadást hoz létre, amelynek hatása alól akkor sem vonhatná ki magát a néző – aki úgy esik a mai sivár, kilátástalan, eszelős orosz életbe, mint légy a tejbe –, ha akarná.

De nem akarhatja, elsodorja a spektákulum. Rizsakov megduplázza, -triplázza, -sokszorozza férfi főszereplőit, akik együttes jeleneteikben hátborzongató tükörképei egymásnak, vannak is, az kétségtelen, de lázálomszerű fantomok is. Vannak? Hát igen, az egyik, ahogy kijön a "lerből", máris megint gyilkolni akar, kétszer is felgyújtja megspórolt pénzéért a már terhes, s benne vakon bízó "szerelmét", a fodrásznőt, de imádója, a mellőzött Viktor, a sors kifogyhatatlan kegyelméből tűzoltó, és megmenti. Az előadásban az egymásra csúszó, egymást leporellószerűen folytató és magyarázó, hihetetlen intenzitással pörgő jelenetekben ezért is hatalmas szerep jut a zenének, a mozgásoknak, a sokszor bravúrosan akrobatikus "testbeszédnek". A koreográfia pontosan megtervezett, a funkcionális díszletek, a nézőtérrel szemben lévő fal, a létra stb. az előadást szolgálja, alkalmat teremtve a felszabadult, önfeledt játékra… (Bogdán László írása a Fodrásznő sepsiszentgyörgyi fesztiválszerepléséről, Reflex 2 Nemzetközi Színházi Biennálé - 3.szek.ro)