vígjáték
Ebben a darabban minden játék – színházi, szerelmi, néha kissé naiv, néha nehéz és összezavart. De minden élettel teli és szenvedélyes. A játék hevében, az éjszakai sötétségben elmosódik a határvonal álom és valóság között. Csak tapogatózva érzékelhetőek a hatalmas, ésszel felfoghatatlan világ folyamatosan elmozduló határai. Ahol mohaágy csalogat frissességével, mint hűs lepedő. Ahol a szerelmesek összekeverik egymást, féltékenységet, fiatalságot, félelmet és szerelmet lélegző indákba keveredve. Mert éppen a szerelem az, amivel – mintha zenével, mintha varázsitallal – át lenne itatva itt a levegő.
