A 2017-ben bemutatott, Pitypang c. táncszínházi előadás a 20. századi magyar irodalom szerelmes verseiből kiindulva született A „pitypangolás” egy általunk kitalált virágnyelv, amely kiválóan alkalmas arra, hogy a szerelem témájához korosztályi megkötés nélkül közelítsünk. A tánc nyelve pedig remek kifejezési lehetőséget ad arra, hogy hol elemelje, hol konkrétabbá, testközelbe hozza a szerelem legkülönbözőbb dimenzióit.
Ezzel a finom, pasztell és idilli világgal száll vitába az este második részében a 2019. decemberben bemutatott, Vörös István által írt Por c. táncszínházi előadás, amely szabad folytatása a Pitypangnak. De ami ott idill volt, itt jelenkori realitás lesz, ami ott virágpor, az elhervad. Hogy ez a játék mégse a szomorúságról fog szólni?
Az, ami ott idilliségében statikus volt, itt lendületet kap, és a lendület magával sodor a viharos örömig.
Vörös István drámája éles kritikát fogalmaz meg a harmónia iránti olthatatlan vágyunkról, önmagunkról és a színházról magáról is. Az előadás abszurd világa a színészek egyediségéből indul ki, arra tesz kísérletet, hogy megmutassa azt a sokrétűséget és változatosságot, amelyre csak a Baltazár színészei képesek.
A 2 előadást egy estén belül, egy szünettel elválasztva játsszuk. Így valósul meg a rendezői szándék: a két darab egymást kiegészíti és ezáltal erősíti.